2015. november 03. írta: lail04

Munkák, gépek

Közelítünk a projekt végéhez, így már nem igazán találkozunk új munkával. Tehát elérkezettnek láttam az időt, hogy írjak egy kis összefoglalót ezekről is.

Munkaidőnk viszonylag nagy részét töltöttük mezőgazdasági munkákkal (ültetés, gazolás, betakarítás stb.):

Ezen a területen répát...:

és céklát termeltünk:

Munkaeszközök:

Szerintem jobban haladtunk volna normális kapával, de az nem volt...

Tökfőd (itt látszik a szalma haszna) :) :

A víztakarékosságot is érdemes megemlíteni:

A káposztát és a salátát "bio"fóliával takarták (állítólag jobb, mint a szalma, mivel jobban melegíti a talajt...), lehet, de nekem a szalma akkor is szimpatikusabb:

Kis pihenő:

Ribizligyűjtés:

A főzést már említettem egy bejegyzésben. Itt épp az általunk termelt spagettitökből készítünk spagettit. A félbevágott tököt meg kell főzni...

majd villával kiszedni a belsejét, valahogy így:

Mehet rá a szósz, és kész is a spagetti. Meglepően jó volt...:

A terményt el is kell valahol adni. Ez kérem szépen a Vesilahtiban lévő piac. Három termelő, ebből egy biodinamikus...:

A mi standunk:

Közelebbi Beáról... és az árakról:

A tecnika... a kék számológépre hasonlító kis eszköz (a táblagépre, azon keresztül pedig az internetre kapcsolódik) egy kártyaleolvasó, ennek segítségével lehet kártyával is fizetni. Az eszközt internetes regisztráció után ingyen kiküldik ki, és vásárlásonként (összegtől függetlenül) 2,5%-ot von le a szolgáltató.

Nyári szezonban, minden szombaton volt egy kis vásár a házunk előtt 11-14 óráig, ahol a gazdászék terményt, mi (önkéntesek) pedig kávét, teát, süteményeket, és egyéb saját készítésű dolgokat árulhattunk. Érdekes tapasztalat volt végigvinni egy-egy vásárt. Megvenni az alapanyagot, árat szabni, úgy, hogy mi is jól járjunk, és el is adni. Itt épp a mamaféle keltkaláccsal pózolok (ez volt az egyik legkapósabb).

Az utolsó egyben az egyik legnagyobb esemény az ecovillage-ben. Az arató ünnep. Bea és én a gyerekek szórakoztatására kitalált darabban kaptunk szerepet.

A történet szerint egy magyar pásztor elveszíti a birkáit, és a gyerekek segítenek neki megkeresni.

Beának is fontos szerep jutott a darabban, ő volt az aki a végén segített megtalálni birkákat.

Persze előtte, volt egy kis keresgélés:

Viszonylag sok magyar szöveg volt a mesében pl. ezen a képen is Bea által költött énekre táncoltunk, és én is csak magyarul beszéltem, hogy a gyerekeknek érdekesebb legyen a történet :) ... persze volt aki fordított.

Tartottunk néhány "néptáncórát" a helyieknek. Az egyik helyi nő waldorf pedagógus, és megkért minket, hogy tartsunk órát az iskolában. Erről néhány kép. Egy-egy alkalommal tartottunk órát a 7/a-nak és a 7/b-nek (Tampere-ben).

Ki szeretne táncolni? :)

Néhány épületnél is segédkeztünk. Itt egy komposzt tároló készül éppen, mivel (állítólag) a finn szabályozás szerint a komposzt nem érintkezhet a talajjal...:

Majdnem kész állapotban (a jobb oldali rész belseje még nincs fóliával borítva):

Kapott egy kis szigetelést is a komposztáló:

A bal oldali rész már majdnem tele van:

A helyiek házánál is segédkeztünk, ha kellett:

Quentin szaunája, még most sincs kész teljesen (nem az a kapkodós fajta):

Ezen a napon is sokat dolgoztunk... jól elfáradtunk Silverrel:

Favágás. A kiszáradt, vagy a szél által kidöntött fákat hordtuk haza az erdőből, majd itthon feldarabolás után hasogatás következett. Ez számomra igen jó gyakorlat volt.:

Régen láttam egy videót, amiben gumiabroncsot használtak fahasogatás közben... de nem voltam meggyőződve, hogy ez jó technika (még itt sem). De rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobb, mint a régi.

Van amikor kisebbek a fák, mint az abroncs. Ilyenkor kettőt-hármat is bele lehet tenni egyszerre.

Nagy előnye, hogy nem kell mindig szórakozni a darabok beállításával/visszarakásával, mint a rönkön történő hasításkor. Az abroncs pereme megtartja a fát vágás közben.