Ebben a bejegyzésben fogok írni az itteni hobbimról. Sok szép emlékem van a gyerekként vízparton töltött időkről (javarészt békés halakra horgásztunk), de a pergetéssel mindig csak felületesen ismerkedtem meg. Itt viszont lehetőségem adódott, hogy komolyabban kipróbálhassam magam ebben a műfajban is. Adott egy szép nagy vízterület, kenu és a horgászjegy egész évre csak 4 EURO!!!, illetve 1db katiska-ra (halcsapda) is ennyi, de erről majd később.

A kenuzással kapcsolatban semmilyen kötelező jellegű szabályozás nincs (vagy legalábbis nekem ezt mondták)...  szóval boldog- boldogtalan használhatja és mehet amerre akar (szeretnénk is 1-2 napos kenutúrát csinálni, remélem az időjárás engedi majd). A hajókra és egyéb motoros vízi járművekre van, de azt a finnek kb. az anyatejjel szívják magukba (és abban sem vagyok biztos, hogy kell-e engedély a használatukhoz, vagy korhatár). Ami még igen meglepő, és nagyon szimpatikus, hogy bármilyen stégen, dokkon és egyéb partszakaszon ki lehet kötni. A magánerdőket sem keríthetik le, sőt még gomba, gyümölcs, gyógynövény stb. is gyűjthető, senki nem szólhat semmit mert így van meghatározva a törvényben... persze a helyiek zavarása nélkül.

A terület, amin 4 euróért horgászhatok (általában az 1. részt horgászom). A piros "x" jelöli Kurjen tilát (ahol vagyunk).

A part kb. 200-300m-re van. Ezen a térképen (google maps) nagyjából behatároltam (fekete vonal) az 1. területet. A piros körön belül vannak a katiskák (2 db), és itt szoktam leginkább pergetni is. Az "x" szintén Kurjen tilát, a másik pont pedig Vesilahti központját jelöli.

Az évi 4 euro/db horgászjegyek (a másikat még nem használtuk, csak, hogy legyen... az enyém kicsit nyüstöltebb). A kiadásánál a fickó az egyikre nem írta rá a kezdeti, a másikra pedig a lejárati dátumot. szóval nem veszik túlságosan komolyan a dolgot (mi utólag írtuk rá). Persze horgászigazolvány, és fogási napló sem kell. A néven kívül nem kérdeztek mást a jegy kiállításánál...

A vejszéken (finnül katiska) lévő, szintén 4 euro/év/db biléta:

Néhány fotó a katiskáról, ezeken a képeken éppen az egyik javítás előtt ál, mivel megtépázta valami:

Ez a macska mindig előkerül, ha halat érez...

Néhány közelebbi kép a "tépázásról".

Itt a próbálkozás helye látható...

és a lyuk, ahol egérutat nyert a delikvens.

Gemencen (pontosabban Pörbölyön a halászháznál) gyakorlati időm alatt találkoztam hasonló eszközzel, csak az sokkal nagyobb volt. A mi eszközünk neve vejsze. Azt sajnos nem tudom, hogy hasonló méretben, mint a finnek használták-e valaha, de mindenesetre a forma, és a működési elv ugyan az.

Kép a gemenci vejszéről:

A halászházról, és a mellette lévő öreg körtefáról:

Ami vérbelű körtét terem:

Kis kitérő után visszatérek a finn vizekre...

Bea kijött velem a vízre, és boldogított egy kicsit ott is... meg csináltunk pár képet (sajnos csak telefon volt nála):

Egy video is készült, de sajnos nem túl jó a minősége (a lábamnál mindig ott van a horgászbot, és ellenőrzés közben szoktam dobálgatni pár órát):

Az első katiszkaval fogott hal (kiraktuk, és másnap már benne is volt a csuka, jó kezdet volt).

Szintén az első, pergetve fogott halam Finno-ban. Nagyjából 2-3 hetet próbálkoztam, mire sikerült, mivel elég akadós és tökleveles a terep. Otthon csak néha-néha jutottam el horgászni, és pergetni sem sokat pergettem azelőtt, szóval stílusosan szólva "mély víz" volt a tanulási időszak. Amúgy a vízmélység 1- 1,5m körüli ezen a részen.

Nehéz volt megtalálni a megfelelő csalit, és vezetési technikát, de végül összejött pár hal (későbbi képeken, ez még az első halam, csak itt látszódik a csali).

Egy szép 3,5 kg-os csuka akadt ezen a napon:

80 cm körüli volt.

Egy másik szép példány (3 kg), a macska szintén felfigyelt az eseményre:

Pont ennek a helyi lánynak a gimis ballagási bulija volt, és többen készítettek fotót a halról... az egyik barátnője megjegyezte, ha ezt elmondja a húgának, hogy ekkora halak vannak a vízben, akkor ő (a húga) nem úszik többet a tavakban (a kis buták, ha tudnák, hogy még sokkal nagyobbak is vannak...) . :)

Gondolkodtam, hogy tudnék tovább horgászni, ha fogok egy halat, anélkül, hogy haza kelljen jönnöm, mivel itt nem tudtam venni (a horgászboltban) halbilincset. Így ezt a megoldást találtam ki.

Egyszerű drótból hajlítottam bilincset, és azt kötöttem meg:

Két kis 50 cm körüli csuka akadt aznap, kb 2 óra eltéréssel:

Tegnapelőtt (az állami ünnepnapon, aug. 20-án) pedig egy 3,3 kg-os csukát sikerült fogni. Szintén 80 cm körüli volt.

Próbáltam filéként és az egészben (így azért mutatósabb étel készíthető) fagyasztást is, de számomra a filé jobb, mivel kisebb helyet foglal és az irdalással egyszerűen szálkamentesíthető. Szerintem csak filét teszek ezentúl a fagyasztóba.

Arról nem is beszélve, hogy a fenti képen látható csuka (3,3 kg) ~80 cm, míg a belőle nyert filé kb 45 cm (ekkora a vágódeszka).

Mielőtt rátérnék a füstölésre, szólok pár szót a "kezdetekről". Egy pölöskei horgászat alkalmával egy helyi horgász mondta, hogy a csuka nagyon jó füstölve, illetve láttam pár videót Felső Barnabás ( http://gemencfelsobarnabasmodra.hu/index.php/filemek/filmek-rolam ) ételeiről is a youtube-on. Régóta szerettem volna kipróbálni. Az első pár alkalommal még nem kísérleteztem csak a jól bevált paprikás lisztes forró olajban sült halat csináltam. Hozzáteszem többünk véleménye, hogy így elkészítve jobb a csuka, mint füstölve, bár ízlések és pofonok.

Ahogy írtam, eleinte nem volt kedvem kísérletezni, de sikerült fogni egy compót. Életemben először láttam ilyen nagy példányt, és még soha sem próbáltam tisztítani. Így igen nagy meglepetés ért, mikor elkezdtem pikkelyezni.

Gyors netes keresés után, sikerült kisilabizálni, hogy csak a nyálkától kell megszabadítani (és persze a belsőségektől) egy éles késsel. A tisztítás után jött az ötletelés, hogy mit is kellene készíteni belőle. Az egyik helyi srác (Anssi) talált egy oldalt (én is találtam pár hazai receptet, de egyik sem nyerte el a tetszésemet), ahol leírták, hogy a compó jó füstölve, de recept nem volt hozzá. Emlékeztem, hogy szükséges 1 napig sóban hagyni a halat. Szóval így is tettem. Gondoltam az 1 napos sópác nem árthat, és így időt is nyerek. Szóval besóztam. A gazdász fickó (Ari) mondta, hogy van füstölő dobozuk, bár eddig nem használta senki, és már régóta hánykolódik a kacatok között (sikerült megtalálni). Tehát ismét totális mély víz, hogy hogyan is készítsem a füstölt halat. Az első füstölés alkalmával vásárolt a helyi "halász" fadarálékot a füstöléshez (kb. 3 eur)... ami égerfából volt. Meglepő módon rengeteg ilyen darálékot árulnak a boltokban, és megveszik, annak ellenére, hogy kb. mindenhol van a part mentén. Szóval én száraz (égerfa) ágakat gyűjtöttem, és azt használom a füstöléshez (a végeredmény ugyan az).

Előtte:

Az első füstölt halamat kóstolgatjuk. Nagyon jól sikerült (a kép jobb szélén az alsó harmadban látszik kicsit a fadarálékos zacskó...).

Utána (gyönyörűen lejön a bőre):

Sikerült még pár csukát fogni a csapdával, de egy idő után egy sem ment bele. Ez volt a legszebb, amit katiskaval fogtam.

 Aztán fogtam még néhány compót is.

A kis füstölődobozt gyorsan "kinőttük". Így szükségesé vált készíteni egy nagyobbat, mivel az új ára (a helyiek szerint) 200-300 euro. Felső Barnabás füstölője alapján próbáltam elkészíteni a miénket.

 Egy hordóra az aljától számítva 80cm-re (hogy ekkora csuka is beleférjen) lyukakat fúrtam és betonvasat beledugva készült el a füstölő... ehhez a darabhoz minden ingyen volt, de vásárolva sem hiszem, hogy több lenne 10-20 eurónál (emlékezzünk az új 200-300 eurós árra).

Égetéssel nagyon szépen tisztítható, fertőtleníthető... Ezen a képen láthatók a horgok is amire a halakat akasztom füstöléskor.

Több méretet készítettem ezekből a horgokból. Itt pont a legkisebbek vannak, de van 20; 30; 40; 50 cm-es is.

 Így készültek a horgok.

Jó kis hegesztő pajzs. 

Automatikusan vált színt hegesztéskor.

Ez az ideális méret a füstölőbe:

Így néznek ki a halak füstölés előtt. Úgy számoltam 10-15 db halat lehetne elkészíteni egy időben.

Így kerülnek bele a faágak (a hordó alján látható). Kis sétával spórol az ember 3 eurót...

Feltéve a fedőt kb 1 óra alatt készülnek el a halak, de pontos időtartamot nem mértem soha.

Az ágakból ez marad a végére.

Ilyen amikor elkészülnek a halak. Az egyik legjobb halétel (szerintem) a füstölt compó. Ez a mennyiség + saláta 17 ember (meg néhány gyerek) vacsorája volt. Azt mondták, hogy a finnek nem igazán becsülik a compót, amolyan szennyhalként van kezelve.

Falatozás. A farmer (nem Ari) akitől a hordót kaptam (ezért cserébe meghívtam vacsorára), azt mondta, hogy élet egyik legjobb halétele volt. Talán Portugáliában evett ilyen jót utoljára...

 Ezt a bejegyzést remélhetőleg fogom még frissítgetni, mivel most is épp csapdát ellenőrizni indulok...

Kokkolában részt vettünk egy EVS tréningen (szept. 18-23.). Indulás előtt jutott eszembe, hogy előző este a vízben hagytam a csapdákat. Kimentem, hogy összeszedjem őket, és az eddigi legnagyobb csuka várt az egyikben (5,8 kg; 95 cm). Egy kicsit borította a kényelmes készülődésemet...:

Manon is kíváncsi volt a súlyára:

 Pár hete kaptunk egy helyi halásztól halakat (ismét). Azt hiszem ő adott első alkalommal is, amin mutattam a többieknek a haltisztítás csinját-bínját, még valamikor a projekt elején (erről valahol elkallódtak a képek). Sajnos személyesen nem találkoztam vele, de részben a tőle kapott csukák elfogyasztása után kezdtem el komolyabban ötletelni a horgászaton...

A halak amiket kaptunk (2db süllő; 6db keszeg és 1db csuka):

Kemény,szúrós hátuszonya van a süllőnek:

A fogai viszont nem olyan vészesek:

Ezeken a kapott halakon gyakoroltam egy új haltisztítási/félézési technikát (bőr eltávolítása a filéről pikellyel együtt).

Erről egy video (én az Y szálkákat másképp szedtem ki):

Nekem így sikerült: