Az EVS program keretén belül, a hétvégéken kívül minden hónapban plusz 2 nap szabadságot (6x2= 12 nap) kell biztosítania a fogadó szervezetnek. Nálunk ezt úgy oldották meg, hogy kapunk 2 hét szabadságot (1 hét nyáron és 1 hét ősszel). Július végén került sor a "nyaralásra".

Első utunk Vaasa-ba vezetett Tampere-t jelöltem meg kiindulási és érkezési pontnak egyaránt, mivel Vaasa-ból visszajöttünk egy éjszakára Vesilahti-ba, aztán folytattuk az utat Helsinkibe.

Egy helyi nő édesapjának. és barátainak a két napos horgásztúrájához csatlakoztunk. Ebben a városban van Finnország leghosszabb (1045 m) hídja, amit a 90-es évek közepén építettek. Itt a víz már enyhén sós, így a tengeri és az édesvízi halak is megtalálhatók. Mi erről a hídról próbáltunk heringet (silakkaa-t) fogni, egymás után kötött ÜRES horgokkal, hogy miért készteti a halakat evésre az üres horog nem tudom (talán a csillogás miatt), de a módszer működik, mivel nekem is sikerült pár heringet fognom a második napon. Állítólag a legjobb időszak április- május az ilyen jellegű horgászatra, akár 100-200 db-ot is kilehet fogni így.

Silakkaa (a fordító szerint: balti hering): 

Az első nap elmaradt a kapás a hídon, így továbbálltunk és sikerült megfogni a vacsorának valót. Egy hasonlóan sziklás helyről. Néhány sügér és egy kis csuka került horogvégre (ezen a túrán nekem csak 5-6 db heringet sikerült fognom).

A vacsora füstölt hal volt, természetesen egyszerű módon. Tisztítás után kis só, és mehettek a füstölőbe.

Másnap a hídon kezdtünk, ahol sikerült néhány heringre szert tenni, majd elmentünk egy kicsit próbálkozni az előző nap jobb helyein, majd 4-5 óra körül indultunk vissza Tampere-be (3-4 óra volt az út).

Igaz, hogy nem túl sok halat fogtam, de amiért mentünk azt sikerült megfognom, és a parti próbálkozásoknál is volt 1-2 érdeklődés... Szóval összességében jó élményekkel távoztunk Vaasa-ból.

Későn értünk vissza Tampere-be, így csak másnap reggel tudtunk indulni Helsinkibe.

Megérkezésünk után körüljártuk egy kicsit a belvárost, és benéztünk egy-két helyre is. Ez a kép a Fazer (egy híres édességgyár Finno-ban) cukrászdában készült. Egy félig megevett répatorta (Bea nem volt elég gyors a kép készítésekor), egy tükörsima felületű csokitorta és az árához nem idomuló ízű eszpresszó látható. Nekem a csokitorta jött be a legjobban.

Majd tettünk egy kört ezen a kis vásáron is, (ahonnan a rénszarvasagancsból készült hűtőmágnes való... amit hazaküldtem).

Majd az ortodox Uszpenszkij-katedrális következett.

A vendéglátónk és idegenvezetőnk Juli (vele itt Kurjen Tilábna ismerkedtünk meg, ő is önkéntes volt 2 hétig, finnül szeretett volna tanulni...) és Bea

Belülről:

Mondtam Beának csináljon Juliról egy képet (mert a székek mellett ült, amik szépen össze voltak rendezve, és gondoltam így oldom meg a kép készítését... mivel egy katedrálisban mégsem székeket fotóz az ember).

A második közös kép Julival a Helsinki székesegyháznál készült.

Belülről:

Az orgona, amin pont játszott valaki amikor ott voltunk.

A gyors városnézés után kiugrottunk a tengerre wakeboardozni kicsit.

Bea a frankó hőszigetelésben, mivel elég hideg volt az idő, és a víz is...

Juli megmutatta, hogy kellene csinálni:

Mondom oké, nem gond.

Talán ez volt a legrosszabb pillanat az egészben.

Instrukciók. 

Let's try:

Beáról is néhány fotó:

Másnap Porvooba (a térképen piros négyzetben van) látogattunk, ami ma egy hangulatos kisváros tele múltat idéző épületekkel. Annak idején (a 18. sz-ban Turku után) Finnország második legnagyobb városa volt. Ugyan is Helsinki csak 1812 ápr. 8-án lett Finno. fővárosa (előtte Turku volt).

Ebből a kis csokimanufaktúrából való a sós csoki amit szintén küldtünk haza. Meglepően jó volt, és gondoltam küldök egy kis különlegességet is.

Itt az idő nem volt túl jó, így nem sok kép készült, mivel csak üzleteket látogattunk.

Néhány kiragadott sor a wikipédiából:

"Helsinkit I. Gusztáv svéd király alapította a Vantaa folyó torkolatánál, a rivális Hanza-várost, Tallinnt ellensúlyozandó. 1550. június 12-én adta parancsba Rauma, Ulvila, Porvoo és Tammisaari polgárai számára, hogy költözzenek az új városba; ezt a napot tekintjük a város alapítási dátumának.

A városalapítás nem volt túl sikeres, a kis városkát sokáig szegénység, betegségek és harcok sújtották. Ráadásul, amikor a Svéd Királyság elfoglalta Északkelet-Észtországot Tallinn-nal együtt, már nem is volt érdekelt egy újabb város felvirágoztatásában a közelben. Helsinki, mint egy elfeledett kis falu sorvadozott sokáig.

1643-ban a város a jelenlegi (a mai Kruununhaka kerület) helyére, délebbre költözött, biztonságosabb és kényelmesebb kikötőt nyújtva a hajósoknak. A Balti-régió kereskedelme azonban továbbra is elkerülte.

A környék svéd-orosz, német-balti háborúi miatt azonban Helsinki stratégiailag fontos ponttá vált. A svédek és az oroszok többször elfoglalták egymástól a várost, 1748-ban végül a svédek elkezdtek építeni egy erődöt a Helsinki előtti tengerparton. Az erőd-sziget Suomenlinna, „az észak Gibraltára” építése javított a város megítélésén, de Helsinki egészen a finn háború végéig, 1809-ig nem kezdett fejlődni. 1809-ben Finnországot a győztes Oroszországhoz csatolták, mint független Finn Nagyhercegséget.

1812. április 8-án a svéd befolyást csökkentendő, I. Sándor orosz cár Turku helyett Helsinkit tette meg a Finn Nagyhercegség fővárosául. A belvárost neoklasszicista stílusban építették újjá, Szentpétervár mintájára. 1827-ben Helsinkibe költözött az 1640-ben alapított Turkui Egyetem is, így megalapítva a Helsinki Egyetemet."

Szóval harmad nap Suomenlinna-ra látogattunk, amit a Svédek kezdtek építeni 1748-ban. Komppal lehet eljutni a szigetre. Bea mögött a két katedrális és az óriáskerék, amin van egy fekete fülke (az a szauna).

Ott is van, valakik lehet éppen nudizva néznek várost...

Kb. 10-15 perc a hajóút.

Suomenlinna (háttérben a templom torony, ami világítótorony is egyben):

Ágyúk tövében (a templomkertben...).

Belülről:

A katonai múzeum előtt (piros téglaépület).

Liba pásztorkodtunk is egy kicsit:

Ebéd után kicsit lepihentünk a sziklákon (nem- nem a libákat ettük meg :).

Benéztünk a Vesikko-ba (múzeumtengeralattjáró) is.

Ami 1933-ban készült.

Ha jól emlékszem azt mondták 12-en dolgoztak a fedélzetén, amikor szolgálatban volt.

Ezután jöttünk vissza Vesilahti-ba (ezért is van rajtunk a táskánk)... Nem használtuk fel az összes szabadnapot, mivel később is kivehetjük azokat. Szóval ennyi volt a nyaralásunk. Köszönjük Julinak, meg Mattinak (Satu apjának), az élményeket!